Kicsempészte a francia követ
Olivier de Sayve, a budapesti francia követ a saját autójában csempészte ki Magyarországról 1948-ban Schiffer Erzsébetet, Ordódy Bálint édesanyját. A Schiffer-család volt az egyik alapítója és fő részvényese a budapesti bérházakat építtető és kezelő Palatinus Részvénytársaságnak. A társaság tulajdonában voltak többek között a Duna-parton álló ún. Palatinus házak, melyek közül több védett háznak minősült az 1944-es vészkorszakban. Az Ordódy-Schiffer házaspár a legmagasabb körökben forgolódott, aktív társasági életet élt. Így kerültek közeli jóbarátságba a francia követtel. A szovjet megszálló erők Ordódy Bélát többször lefogták, kihallgatták, végül – a családi legenda szerint – Rajk László segítségével sikerült kiutazási engedélyt kapnia. Miután a Palatinust államosították a francia követ felajánlotta, hogy átcsempészi a határon Ordódynét és segít a családnak új életet kezdeni Franciaországban. Ordódyné csak a jelzésre várt, hogy mikor jön érte a diplomata autó. Beszállt az autóba Olivier de Sayve mellé ült, mintha a felesége lenne. Madame de Sayve útlevelével lépte át a határt. Az autóval kicsempészték a családi ékszereket és egy középkori, fából faragott Szűz Mária szobrot is. Mást nem vihettek magukkal, feltűnt volna, ha a Bécsbe kiruccanó diplomataházaspár csomagokkal teli gépkocsival lépi át a határt. Ordódy Béla Bécsben várta a feleségét. Olivier de Sayve pedig még aznap visszatért Budapestre, és másnap már a valódi Madame de Sayve társaságában kelt ismét útra. „Az anyám Madame de Sayve-ként hagyta el Magyarországot, és a valódi Madame de Sayve másnap vonattal a férjével és a két leányával ugyancsak, de akkor már a saját útlevelével.” A korabeli viszonyok közepette senkinek sem tűnt fel, hogy egy francia nő kétszer hagyta el az országot.
Hodnocení
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!
Útvonalak
Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.
Hozzászólások
Ordódy Bálint
Ordódy Bálint 1931. február 13-án született Budapesten. Földbirtokos családból származó édesapja, dr. Ordódy Béla házassága révén a budapesti ingatlanokat kezelő – többek között a Duna parti Palatinus házakat is építtető – Palatinus Részvénytársaság vezérigazgatója lett. Ordódy Bálint magántanuló volt, majd a Piarista Gimnáziumban tanult. Édesapját a második világháború után többször letartóztatták az országot megszálló szovjet erők. Végül sikerült útlevelet kapnia és Svájcba távozhatott 1947-ben. A család a Palatinus ingatlanjainak államosítása után elvesztette megélhetésének alapját. Édesanyját, Schiffer Erzsébetet, 1948-ban a budapesti francia követ Olivier de Sayve csempészte ki Magyarországról a követség autójával. Ordódy Bálint féltestvérével és sógorával Sopron közelében szökött át egy vasúti szerelvényben 1948 szeptemberében az osztrák-magyar határon. Családjával Párizsban telepedtek le. Szülei ingatlanok felújításával, majd ügynökösködéssel teremtettek szerény egzisztenciát maguknak. Ordódy Bálint 1949-ben érettségizett le az innsbrucki Magyar Reálgimnáziumban. Ezt követően szüleivel átmenetileg Nagy-Britanniába költöztek. A Thomas Cook's-nál dolgozott, mellette egyetemi tanulmányokra készült, megpróbált bekerülni a BBC magyar adásához. Szabad Európa-ösztöndíjat kapott, s ezzel a strassbourgi egyetemen politikatudományt tanult. Miután ösztöndíját sikerült elcserélnie egy francia tanulmányi ösztöndíjra a párizsi Kereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát. Az American Express-nél helyezkedett el. A magyar forradalom kitörésének hírére egy holland évfolyamtársával visszatért Magyarországra, 1956 októberének végén csatlakozott a soproni nemzetőrökhöz. A forradalom leverése után átmenetileg fogolytáborba került Ausztriában. Párizsba visszakerülve önkéntesként tevékenykedett a francia Vörös Keresztnél. 1958 és 1960 között a Pléhgyártók Szindikátusában marketing-feladatokat látott el. 1960-ban házasságot kötött Marthe de Levis de Mirepoix-val, házasságukból két gyermekük, Stanislas és Mariella, született. Különböző cégeknél termékmenedzserként dolgozott rövidebb ideig. Közben többször folyamodott a francia állampolgárságért, de mivel menekültstátusát megszakította azzal, hogy 1956-ban visszautazott Magyarországra, azt végül csak 1968-ban kapta meg. Ezt követően könnyebben kapott munkát. Továbbra is termékmenedzserként próbálkozott több cégnél. Végül a BRED Banque Populaire egyik leányvállalatához a Promexporthoz került 1971-ben. Itt francia vállalatok külföldi bevezetésével foglalkozott. 1978-ban átkérte magát a BRED nagy vállalatokkal foglalkozó részlegére, ahol másfél évtizeden át bankárként dolgozhatott. Munkája mellett aktív szerepet vállalt különféle társadalmi szervezetekben. Az English Speaking Union franciaországi, később anjou-i szervezetének megalapítója. Nyugdíjba vonulása után 1990-ben feleségével Párizsból St-Clément-des-Levées-be (Anjou) költöztek. Anjou-magyar kulturális ill. testvérvárosi kapcsolatok kiépítésével próbálkozott amellett, hogy feleségével tevékenyen részt vesznek karitatív és hagyományápoló kezdeményezésekben.
