Sopron
Sopron, Hungary · Sopron, Magyarország
  • Történet
  • Hely

Már a kukoricásban voltak

Elérhető: English | Magyar

A páneurópai piknik békedemonstráció volt, amelyet az osztrák–magyar határon, Sopron közelében 1989. augusztus 19-én tartottak. Fontos előzménye az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti kibővülésének. A piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel. Ezen a napon Bella Árpád határőr-parancsnok és öt kiskatona volt kivezényelve a határra. Az exodus három órán keresztül tartott, folyamatosan mentek. „Ott van öt méterre Ausztria – némelyik keletnémet teljesen be volt gőzölve! És akkor udvariasan megkérdezte az Árpi németül, hogy „hova szeretnének menni?” És mondták, hogy „Ausztriába”. És akkor farkasszemet néztek. A katonák kérdezték, hogy „főnök, mit csináljunk?” Mert ugye Bella Árpád már előtte megmondta nekik, hogy lőni nem szabad, csak ha ő szól. Elvileg nekik figyelmeztető lövést kellett volna leadni, mert a parancsban benne volt, hogy meg kell akadályozni az illegális határátlépést. De ezt mindenki tagadja, pedig így van, nekem megvannak a dokumentumok. Mert ezeket bezúzták, de az Árpi még időben lefénymásolta őket. Ott volt öt katona, mindegyiknek tíz tölténye volt. Azért az ötven töltény. Árpi fölmérte azt, hogy ott áll ötezer osztrák hátul, előtte ott van százötven keletnémet vérbe forgó szemekkel. Ha most valaki csak odacsap a pisztolytáskához, akkor a keletnémetek megijednek. Kitör a pánik! Meglincselik őket! Vagy ne adj Isten, ott egy lövés átmegy Ausztriába! Hát akkora nemzetközi botrány lett volna ebből, hogy az valami őrület! […] A németek meg jöttek sorba. Már a kukoricásban voltak, mert ha Magyarország felé nézünk, baloldalt volt egy kukoricás. Most ott van az Akadémiai liget, a Széchenyi-liget. Onnan jöttek ki, látva, hogy itt ki lehet menni. És akkor a katonák kérdezték: „Mi legyen, főnök?” Azt mondja: „Hát számoljátok őket, hogy mennyi körülbelül!” Végül azt találta ki, hogy Ausztria felé álljon mind az öt katona. Mert az ember csak azért felel, amit lát! Ez jó bizánci módszer. Meg amúgy is jöttek az osztrákok, mert akkor még pecsételni kellett, meg ki kellett tölteni egy kis adatlapot. És evvel el is voltak foglalva. Közben a keletnémetek meg a hátuk mögött mentek ki.

Hodnocení


Hodnotilo 0 lidí
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit! 

Útvonalak

Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások.

Nagy László

Nagy László

Nagy László 1957-ben született Szombathelyen konzervatív, vallásos polgári családban. Édesapja erdőmérnök volt, édesanyja háztartásbeliként három gyermeküket nevelte. A család 1960-ban Sopronban költözött. 1970 és 1977 között Nigériában éltek, az apa kiküldetésben volt egy magyar-nigériai térképészeti vállalat műszaki igazgatójaként. László Németországban érettségizett, majd 1977-től a Budapest Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. Egyik alapítója az úgynevezett 405-ös Körnek, melynek keretében politikusokat, közéleti embereket (köztük számos ellenzékit is) hívtak meg előadónak az egyetemre. 1982-ben végzett mint vegyészmérnök. Ezt követően feleségével visszaköltöztek Sopronba. Három gyermekük született. László a soproni szőnyeggyárban dolgozott, és textilmérnöki diplomát is szerzett. A nyolcvanas évek végén bekapcsolódott a soproni ellenzék munkájába, a páneurópai piknik (1989. augusztus 19.) egyik szervezője volt. 1996-ig aktívan politizált, az MDF elnökségének tagja volt. 1990 óta külföldi vállalatok magyarországi ügyvezetője vagy képviselője, illetve a Viva la Musica Művészeti Ügynökség vezetője. 1999-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. A Páneurópai Piknik ’89 Alapítvány kurátora.

Sopron

Elérhető: English | Magyar

Sopron – "A leghűségesebb város" A mintegy hatvanezer lakosú város Magyarország nyugati határa mellett, Bécstől 60 km-re az Ikva-patak völgyében található. A terület az őskor óta lakott. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt. A 11. század elejére kialakult Sopron vára. A rohamosan fejlődő település ma is fennálló szerkezete a 13. századra nagyrészt kialakult. A 15-16. században országos jelentőségre szert tett város fejlődése a 18. századtól lelassult, s a19. században már csak kisváros volt. 1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) melyik országhoz (Ausztriához vagy Magyarországhoz) tartozzon. A soproniak többsége Magyarország mellett döntött. Ezért hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-ig, a német anyanyelvűek kitelepítéséig. A város sokat szenvedett a II. világháborúban. A város zsidó lakosságát (1857 főt) 1944 nyarán szinte teljes egészében haláltáborokba szállították, az elhurcoltak közül 325-en tértek vissza. A Sopron környéki tömegsírokba 2181 éhezésben, járványokban elhunyt és agyonlőtt munkaszolgálatos holttestét temették el. A nyilasok 1944 decemberétől 1945. március 28-ig lényegében Sopronból irányították az országot. Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, de ez a folyamat a bánya bezárását követően (1951) leállt. Az évek során inkább kulturális szerepe vált jelentőssé. A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A Kádár-rendszerben a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. A szocializmus ideje alatt a város az ún. határsávban volt, csak külön engedéllyel lehetett megközelíteni. Határában húzódott a vasfüggöny, rendszeresek voltak a vonatokon, közutakon a belügyi zaklatások. 1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel. Miután megszüntették a határsávot, Sopron újra virágzásnak indult, s ma Nyugat-Magyarország leglátogatottabb idegenforgalmi központja. Egyetemváros, az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek. Sopron a „kékfrankos fővárosa”.

Sopron

Ezen a helyen

Bontsd a vasfüggönyt!

Bontsd a vasfüggönyt!

Nagy László
Két tűz között

Két tűz között

Ordódy Bálint
Már a kukoricásban voltak

Már a kukoricásban voltak

Nagy László
Meg kell nyitni a határt

Meg kell nyitni a határt

László Nagy
Szalmában zakatolva

Szalmában zakatolva

Ordódy Bálint
Adja meg e-mailcímét és jelszavát!
Elfelejtett jelszó
Jelszóváltás