Gáz van a határon

A páneurópai piknik békedemonstráció volt, amelyet az osztrák–magyar határon, Sopron közelében 1989. augusztus 19-én tartottak. Fontos előzménye az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti kibővülésének. A piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel. A piknik előtt rendezett nemzetközi sajtótájékoztató a nagy érdeklődésnek köszönhetően elhúzódott, így Nagy László három óra helyett csak háromnegyed négyre írt ki a határhoz. „Én akkor tudtam meg, hogy az áttörés megtörtént, amikor kocsival kiértünk a határra. Ugye akkor nem volt mobiltelefon. Az volt nekem furcsa, hogy száz méterre tudtam csak megközelíteni a kaput. És nem értettem, miért. Annyi ember volt ott, hogy az valami őrület! Kiszálltam a kocsiból megnézni, hogy mi van. És máig nem értem, csak kezdem értegetni. Ugyanis annak a kapunak csak az volt a funkciója, hogy beeressze az osztrákokat, akik jöttek Margitbányáról, Rustról, Meggyesről és azonnal mentek a piknik felé, át a mezőn. Tehát ott elvileg nem kellett volna embereknek lenni. […] És szembe jött velem egy kedves ismerősünk, aki Kismartonban él, hogy „fantasztikus dolgok történnek itt! Tömegével, százával mennek át a keletnémetek!” Mondom: „Keletnémetek? Te Jóisten!” És akkor esett le a tantusz, hogy ránk lehet húzni akármit! Azt is tudtam, hogy illegális határátlépésben való segítségnyújtásért kettőtől öt év börtönbüntetés járt. […] Átmenni nem tudtunk. […] A szentmargitbányai polgármester kapott egy telefont, hogy valami gáz van a határon, és akkor ő gyorsan kocsival kijött, és intézkedett, hogy fogadják be a keletnémeteket. Az összes hotel, étterem, sportcentrum fogadja be a keletnémeteket. Körbetelefonált, hogy mindenki adjon meg minden segítséget. Ha zuhanyozni akarnak, engedjék meg, kapjanak ennivalót, innivalót, telefonálhatnak haza – a számlát meg ő kifizeti. Hétszázhatvan ember után kértek pénzt. Azért gondolom, hogy ezer fölött voltak, mert egy csomó menekült be se ment Margitbányára. Meg sokan nem a kapun mentek ki, mert féltek a katonáktól, hanem egy kilométerrel jobbra, balra, tehát a drótkerítésen át. Szerintem lehet, hogy ezer, ezerötszáz menekült is volt.