Dismantle the Iron curtain!

Elérhető: English | Magyar

The Pan-European Picnic was a peace demonstration at the Austrian-Hungarian border near Sopron on 19 August 1989. This is an important antecedent was cutting through the iron curtain, Germany unification. This picnic was a big protest against the Socialist government, which was called the Pan-European Picnic. While this was happening more than 700 people who lived in East Germany (which was Socialist) escaped to the West. The picnic organizers expected one and a half thousand to come. There are more people attended the picnic. According to police estimates there were twenty-five thousand of them. „Half of Sopron city was there. And lots of Austrians as well. At least a minimum of five thousand people came from Austria. It didn't even cross our minds that this would turn out such a great success. Its mysticism had an appeal to anyone, this one being a kaffkaesque world where you couln't ever touch the Iron Curtain, only see it from the train at the very best. People simply wanted to take a look. It was a Saturday. A nice day. – said László Nagy, organizer. "Let's go out!" There was no way to keep people from going. Some of them rolled up the Iron Curtain as the soldiers did. Half of the Sopron gardens are enclosed with the Iron Curtain. They put the rolls on top of cars. They dismantled quite a few kilometres. Some of them only cut a piece off. I should also have brought a roll! Folks did take them.”

Galéria (5)

Hodnocení

Hodnotilo 0 lidí

Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!

Útvonalak

Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.

Csatolja a felhasználó útvonalához!

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás beírása

László Nagy

László Nagy was born to conservative, religious parents in 1957. His father was a forest engineer, while his mother took care of their three children. The family moved to Sopron in 1960. They lived in Nigeria between 1970 and 1977. László did his secondary school leaving exam in Germany and then continued his studies at the Technical University of Budapest. He is a founder of the 405 circle, which invited politicians and public figures (several representatives of the opposition among them) to the university. He got his degree in chemical engineering in 1982. Subsequently, he and his family moved back to Sopron. They had three children. László worked in the Sopron Carpet Factory and earned a degree in textile engineering. At the end of the 1980s he joined the local opposition group in Sopron and became one of the organisers of the Pan-European Picnic (19 August, 1989). Up until 1996 he had been politically active and a member of the Hungarian Democratic Forum's executive committee. Since 1990 onwards he has been the Hungarian representative of various foreign companies and the managing director of the Viva la Musica Art Agency. He was awarded the Knight's Cross of the Order of Merit of the Hungarian Republic in 1999. He is a curator of Pan-European Picnic '89 Foundation.

More info

Sopron

Elérhető: English | Magyar

Sopron – "A leghűségesebb város" A mintegy hatvanezer lakosú város Magyarország nyugati határa mellett, Bécstől 60 km-re az Ikva-patak völgyében található. A terület az őskor óta lakott. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt. A 11. század elejére kialakult Sopron vára. A rohamosan fejlődő település ma is fennálló szerkezete a 13. századra nagyrészt kialakult. A 15-16. században országos jelentőségre szert tett város fejlődése a 18. századtól lelassult, s a19. században már csak kisváros volt. 1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) melyik országhoz (Ausztriához vagy Magyarországhoz) tartozzon. A soproniak többsége Magyarország mellett döntött. Ezért hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-ig, a német anyanyelvűek kitelepítéséig. A város sokat szenvedett a II. világháborúban. A város zsidó lakosságát (1857 főt) 1944 nyarán szinte teljes egészében haláltáborokba szállították, az elhurcoltak közül 325-en tértek vissza. A Sopron környéki tömegsírokba 2181 éhezésben, járványokban elhunyt és agyonlőtt munkaszolgálatos holttestét temették el. A nyilasok 1944 decemberétől 1945. március 28-ig lényegében Sopronból irányították az országot. Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, de ez a folyamat a bánya bezárását követően (1951) leállt. Az évek során inkább kulturális szerepe vált jelentőssé. A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A Kádár-rendszerben a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. A szocializmus ideje alatt a város az ún. határsávban volt, csak külön engedéllyel lehetett megközelíteni. Határában húzódott a vasfüggöny, rendszeresek voltak a vonatokon, közutakon a belügyi zaklatások. 1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel. Miután megszüntették a határsávot, Sopron újra virágzásnak indult, s ma Nyugat-Magyarország leglátogatottabb idegenforgalmi központja. Egyetemváros, az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek. Sopron a „kékfrankos fővárosa”.