We must open the border

Available in: English | Magyar

The Pan-European Picnic was a peace demonstration at the Austrian-Hungarian border near Sopron on 19 August 1989. This is an important antecedent was cutting through the iron curtain, Germany unification. This picnic was a big protest against the Socialist government, which was called the Pan-European Picnic. While this was happening more than 700 people who lived in East Germany (which was Socialist) escaped to the West. The idea of opening up the border was László Magas'. Originally, it was only to be a picnic, but then he came up with the idea of the border opening. Obviously, Szentmargitbánya is five kilometres away from the national border. Its mayor helped us to get the Austrian authorities to authorise the opening. Laci had practical reasons for suggesting the opening, as it was a border gate closed down back in 1948 and out of use ever since. Actually, that's the old road to Pozsony, but that's where the Roman road ran, too, an ancient one, indeed. You can still see its ruins. There used to be a little toll house there. So, it had been an operational border crossing since "Trianon" to 1948. Without it, it's a forty kilometer long trip by car if you go all the way around in the direction of the Kelen brook; that's how far away the Sopron border crossing is. Laci Magas said that "we mean to invite folks from Margitbánya, but isn't it silly? Why should they take the 40 kilometer long roundabout route, when they are only 5 kilometres away". What might have given rise to the idea of the border opening was, by the way, a fair that took place in a small village in the vicinity of Szombathely as well as in an Austrian village a few kilometres away, when a temporary border opening permit was issued enabling people to come and go freely. Naturally, the border guards were standing there checking documents. We got the permission on the Hungarian end straight away.

Gallery (6)

Hodnocení

Hodnotilo 0 lidí

Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!

Routes

Not a part of any route.

Add to user route

Comments

No comments yet.

Insert comment

Nagy László

László Nagy was born to conservative, religious parents in 1957 in Szombathely. His father was a forest engineer, while his mother took care of their three children. The family moved to Sopron in 1960. They lived in Nigeria between 1970 and 1977. László did his secondary school leaving exam in Germany and then continued his studies at the Technical University of Budapest. He is a founder of the 405 circle, which invited politicians and public figures (several representatives of the opposition among them) to the university. He got his degree in chemical engineering in 1982. Subsequently, he and his family moved back to Sopron. They had three children. László worked in the Sopron Carpet Factory and earned a degree in textile engineering. At the end of the 1980s he joined the local opposition group in Sopron and became one of the organisers of the Pan-European Picnic (19 August, 1989). Up until 1996 he had been politically active and a member of the Hungarian Democratic Forum's executive committee. Since 1990 onwards he has been the Hungarian representative of various foreign companies and the managing director of the Viva la Musica Art Agency. He was awarded the Knight's Cross of the Order of Merit of the Hungarian Republic in 1999. He is one of the curators of Pan-European Picnic '89 Foundation

More info

Sopron

Available in: English | Magyar

Sopron – "A leghűségesebb város" A mintegy hatvanezer lakosú város Magyarország nyugati határa mellett, Bécstől 60 km-re az Ikva-patak völgyében található. A terület az őskor óta lakott. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt. A 11. század elejére kialakult Sopron vára. A rohamosan fejlődő település ma is fennálló szerkezete a 13. századra nagyrészt kialakult. A 15-16. században országos jelentőségre szert tett város fejlődése a 18. századtól lelassult, s a19. században már csak kisváros volt. 1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) melyik országhoz (Ausztriához vagy Magyarországhoz) tartozzon. A soproniak többsége Magyarország mellett döntött. Ezért hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-ig, a német anyanyelvűek kitelepítéséig. A város sokat szenvedett a II. világháborúban. A város zsidó lakosságát (1857 főt) 1944 nyarán szinte teljes egészében haláltáborokba szállították, az elhurcoltak közül 325-en tértek vissza. A Sopron környéki tömegsírokba 2181 éhezésben, járványokban elhunyt és agyonlőtt munkaszolgálatos holttestét temették el. A nyilasok 1944 decemberétől 1945. március 28-ig lényegében Sopronból irányították az országot. Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, de ez a folyamat a bánya bezárását követően (1951) leállt. Az évek során inkább kulturális szerepe vált jelentőssé. A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A Kádár-rendszerben a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. A szocializmus ideje alatt a város az ún. határsávban volt, csak külön engedéllyel lehetett megközelíteni. Határában húzódott a vasfüggöny, rendszeresek voltak a vonatokon, közutakon a belügyi zaklatások. 1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel. Miután megszüntették a határsávot, Sopron újra virágzásnak indult, s ma Nyugat-Magyarország leglátogatottabb idegenforgalmi központja. Egyetemváros, az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek. Sopron a „kékfrankos fővárosa”.