Sopron
Sopron, Hungary · Sopron, Magyarország
  • Történet
  • Hely

Két tűz között

Elérhető: English | Magyar

1956. októberének végén Ordódy Bálint a magyar forradalom hírére elhatározta, hogy visszatér Magyarországra Párizsból, ahol 1948 óta élt. Egy holland barátjával vonatra ültek és Bécsen át eljutottak a magyar határra. A határ azon szakaszát soproni diákokból toborzott nemzetőrök ellenőrizték. A holland fiút probléma nélkül beengedték az országba, a menekültigazolvánnyal rendelkező Ordódy Bálintot azonban visszakergették: ’Mi forradalmárok vagyunk, szocialisták! Te büdös kapitalista ellenforradalmár vagy! Belőled nem kell!’ – mondták. Az osztrák határőrök meg a visszasétáló fiatalemberről azt hitték, hogy ÁVH-s. „Nekem jöttek a kutyákkal! Megmutattam a papírjaimat, és akkor az osztrákok látták, hogy Párizsból jöttem, így ott töltöttem az éccakát az osztrák határposzton.” Másnap ismét nekivágott, már egy másik diákcsapat volt őrségben. Ezek beengedték az országba, de „beütöttek nekem egy ’Átlépett’ pecsétet a menekültpapíromra”, ami miatt egészen 1968-ig elutasították a francia állampolgárság felvétele iránti kérelmét. Ordódy Bálint Sopronban csatlakozott a nemzetőrökhöz. Fegyvert kapott, járőrözött, részt vett egy ÁVH-s bekísérésében. A szovjet beavatkozás után a soproni diákokkal ismét Ausztriába szökött az akkor őrizetlen határon át. Mivel fegyverét magánál tartotta, katonaként kezelték és egy fogolytáborba zárták. Innen egy idő után megszökött, családja és a bécsi francia követ közbenjárására térhetett vissza Párizsba.

Hodnocení


Hodnotilo 0 lidí
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit! 

Útvonalak

Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások.

Ordódy Bálint

Ordódy Bálint

Ordódy Bálint 1931. február 13-án született Budapesten. Földbirtokos családból származó édesapja, dr. Ordódy Béla házassága révén a budapesti ingatlanokat kezelő – többek között a Duna parti Palatinus házakat is építtető – Palatinus Részvénytársaság vezérigazgatója lett. Ordódy Bálint magántanuló volt, majd a Piarista Gimnáziumban tanult. Édesapját a második világháború után többször letartóztatták az országot megszálló szovjet erők. Végül sikerült útlevelet kapnia és Svájcba távozhatott 1947-ben. A család a Palatinus ingatlanjainak államosítása után elvesztette megélhetésének alapját. Édesanyját, Schiffer Erzsébetet, 1948-ban a budapesti francia követ Olivier de Sayve csempészte ki Magyarországról a követség autójával. Ordódy Bálint féltestvérével és sógorával Sopron közelében szökött át egy vasúti szerelvényben 1948 szeptemberében az osztrák-magyar határon. Családjával Párizsban telepedtek le. Szülei ingatlanok felújításával, majd ügynökösködéssel teremtettek szerény egzisztenciát maguknak. Ordódy Bálint 1949-ben érettségizett le az innsbrucki Magyar Reálgimnáziumban. Ezt követően szüleivel átmenetileg Nagy-Britanniába költöztek. A Thomas Cook's-nál dolgozott, mellette egyetemi tanulmányokra készült, megpróbált bekerülni a BBC magyar adásához. Szabad Európa-ösztöndíjat kapott, s ezzel a strassbourgi egyetemen politikatudományt tanult. Miután ösztöndíját sikerült elcserélnie egy francia tanulmányi ösztöndíjra a párizsi Kereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát. Az American Express-nél helyezkedett el. A magyar forradalom kitörésének hírére egy holland évfolyamtársával visszatért Magyarországra, 1956 októberének végén csatlakozott a soproni nemzetőrökhöz. A forradalom leverése után átmenetileg fogolytáborba került Ausztriában. Párizsba visszakerülve önkéntesként tevékenykedett a francia Vörös Keresztnél. 1958 és 1960 között a Pléhgyártók Szindikátusában marketing-feladatokat látott el. 1960-ban házasságot kötött Marthe de Levis de Mirepoix-val, házasságukból két gyermekük, Stanislas és Mariella, született. Különböző cégeknél termékmenedzserként dolgozott rövidebb ideig. Közben többször folyamodott a francia állampolgárságért, de mivel menekültstátusát megszakította azzal, hogy 1956-ban visszautazott Magyarországra, azt végül csak 1968-ban kapta meg. Ezt követően könnyebben kapott munkát. Továbbra is termékmenedzserként próbálkozott több cégnél. Végül a BRED Banque Populaire egyik leányvállalatához a Promexporthoz került 1971-ben. Itt francia vállalatok külföldi bevezetésével foglalkozott. 1978-ban átkérte magát a BRED nagy vállalatokkal foglalkozó részlegére, ahol másfél évtizeden át bankárként dolgozhatott. Munkája mellett aktív szerepet vállalt különféle társadalmi szervezetekben. Az English Speaking Union franciaországi, később anjou-i szervezetének megalapítója. Nyugdíjba vonulása után 1990-ben feleségével Párizsból St-Clément-des-Levées-be (Anjou) költöztek. Anjou-magyar kulturális ill. testvérvárosi kapcsolatok kiépítésével próbálkozott amellett, hogy feleségével tevékenyen részt vesznek karitatív és hagyományápoló kezdeményezésekben.

Sopron

Elérhető: English | Magyar

Sopron – "A leghűségesebb város" A mintegy hatvanezer lakosú város Magyarország nyugati határa mellett, Bécstől 60 km-re az Ikva-patak völgyében található. A terület az őskor óta lakott. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt. A 11. század elejére kialakult Sopron vára. A rohamosan fejlődő település ma is fennálló szerkezete a 13. századra nagyrészt kialakult. A 15-16. században országos jelentőségre szert tett város fejlődése a 18. századtól lelassult, s a19. században már csak kisváros volt. 1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) melyik országhoz (Ausztriához vagy Magyarországhoz) tartozzon. A soproniak többsége Magyarország mellett döntött. Ezért hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-ig, a német anyanyelvűek kitelepítéséig. A város sokat szenvedett a II. világháborúban. A város zsidó lakosságát (1857 főt) 1944 nyarán szinte teljes egészében haláltáborokba szállították, az elhurcoltak közül 325-en tértek vissza. A Sopron környéki tömegsírokba 2181 éhezésben, járványokban elhunyt és agyonlőtt munkaszolgálatos holttestét temették el. A nyilasok 1944 decemberétől 1945. március 28-ig lényegében Sopronból irányították az országot. Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, de ez a folyamat a bánya bezárását követően (1951) leállt. Az évek során inkább kulturális szerepe vált jelentőssé. A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A Kádár-rendszerben a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. A szocializmus ideje alatt a város az ún. határsávban volt, csak külön engedéllyel lehetett megközelíteni. Határában húzódott a vasfüggöny, rendszeresek voltak a vonatokon, közutakon a belügyi zaklatások. 1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel. Miután megszüntették a határsávot, Sopron újra virágzásnak indult, s ma Nyugat-Magyarország leglátogatottabb idegenforgalmi központja. Egyetemváros, az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek. Sopron a „kékfrankos fővárosa”.

Sopron

Ezen a helyen

Bontsd a vasfüggönyt!

Bontsd a vasfüggönyt!

Nagy László
Két tűz között

Két tűz között

Ordódy Bálint
Már a kukoricásban voltak

Már a kukoricásban voltak

Nagy László
Meg kell nyitni a határt

Meg kell nyitni a határt

László Nagy
Szalmában zakatolva

Szalmában zakatolva

Ordódy Bálint
Adja meg e-mailcímét és jelszavát!
Elfelejtett jelszó
Jelszóváltás