Szalmában zakatolva
1948 szeptemberében Ordódy Bálint féltestvérével és sógorával másodszorra is megpróbálta, hogy Sopron közelében átjusson a magyar-osztrák határon. A családi ingatlantársaságot 1947-ben államosították, édesapja a szovjet hatóságok zaklatásai elől már egy évvel korábban Svájcba emigrált. Édesanyját nem sokkal korábban a Párizsba visszarendelt francia követ szöktette ki az országból, de még indulása előtt megbeszélték, hogy lánya és fia hamarosan követik és Franciaországban próbálnak majd együtt új életet kezdeni. Budapestről vonattal jutottak Sopronba. Ordódy Bálint és sógora egy sarkon álldogált, készültek az embercsempészekhez, amikor egy járőr tűnt fel az utcán. Bálint odasúgta a sógorának: ’meg se moccanj!’ ”Tíz centiméterrel előttünk állt meg a négy katona. Nyilván látták, hogy nem vagyunk soproniak, és farkasszemet néztünk egymással. Szobrokká, márványszobrokká váltunk!” A parancsnok ’jobbra át’-ot rendelt és elvonultak. Az embercsempészek megszervezték, hogy a vasutasok éjszaka felültetik őket egy tehervonatra, amelyik átmegy az osztrák területre, majd onnan vissza Sopronba. A vonatot indulás előtt átnézték, de ők a szalmában kuporogtak. „Meg volt beszélve a vasutasokkal, hogy amikor egy osztrák sávon átérünk, akkor ott nagyon lelassít a vonat. Ott ugrottunk le a vonatról!” Onnan gyalog mentek tovább a földeken keresztül. Már építették az őrtornyokat, de a vasfüggöny még nem volt kiépítve. Néhány kilométert mentek, közben pirkadni kezdett. „Már teljesen az osztrák oldalon voltunk, de szovjet zónában!” Tartottak a szovjet járőröktől. Elhaladtak egy temető mellett, aztán megállt egy teherautó és felvette őket. Bécs belvárosában találkoztak a szüleikkel. Az amerikai szektorba mentek, onnan Salzburgba, de mivel nem voltak irataik még onnan is csak szökve jutottak át Franciaországba.
Hodnocení
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!
Útvonalak
Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.
Hozzászólások
Ordódy Bálint
Ordódy Bálint 1931. február 13-án született Budapesten. Földbirtokos családból származó édesapja, dr. Ordódy Béla házassága révén a budapesti ingatlanokat kezelő – többek között a Duna parti Palatinus házakat is építtető – Palatinus Részvénytársaság vezérigazgatója lett. Ordódy Bálint magántanuló volt, majd a Piarista Gimnáziumban tanult. Édesapját a második világháború után többször letartóztatták az országot megszálló szovjet erők. Végül sikerült útlevelet kapnia és Svájcba távozhatott 1947-ben. A család a Palatinus ingatlanjainak államosítása után elvesztette megélhetésének alapját. Édesanyját, Schiffer Erzsébetet, 1948-ban a budapesti francia követ Olivier de Sayve csempészte ki Magyarországról a követség autójával. Ordódy Bálint féltestvérével és sógorával Sopron közelében szökött át egy vasúti szerelvényben 1948 szeptemberében az osztrák-magyar határon. Családjával Párizsban telepedtek le. Szülei ingatlanok felújításával, majd ügynökösködéssel teremtettek szerény egzisztenciát maguknak. Ordódy Bálint 1949-ben érettségizett le az innsbrucki Magyar Reálgimnáziumban. Ezt követően szüleivel átmenetileg Nagy-Britanniába költöztek. A Thomas Cook's-nál dolgozott, mellette egyetemi tanulmányokra készült, megpróbált bekerülni a BBC magyar adásához. Szabad Európa-ösztöndíjat kapott, s ezzel a strassbourgi egyetemen politikatudományt tanult. Miután ösztöndíját sikerült elcserélnie egy francia tanulmányi ösztöndíjra a párizsi Kereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát. Az American Express-nél helyezkedett el. A magyar forradalom kitörésének hírére egy holland évfolyamtársával visszatért Magyarországra, 1956 októberének végén csatlakozott a soproni nemzetőrökhöz. A forradalom leverése után átmenetileg fogolytáborba került Ausztriában. Párizsba visszakerülve önkéntesként tevékenykedett a francia Vörös Keresztnél. 1958 és 1960 között a Pléhgyártók Szindikátusában marketing-feladatokat látott el. 1960-ban házasságot kötött Marthe de Levis de Mirepoix-val, házasságukból két gyermekük, Stanislas és Mariella, született. Különböző cégeknél termékmenedzserként dolgozott rövidebb ideig. Közben többször folyamodott a francia állampolgárságért, de mivel menekültstátusát megszakította azzal, hogy 1956-ban visszautazott Magyarországra, azt végül csak 1968-ban kapta meg. Ezt követően könnyebben kapott munkát. Továbbra is termékmenedzserként próbálkozott több cégnél. Végül a BRED Banque Populaire egyik leányvállalatához a Promexporthoz került 1971-ben. Itt francia vállalatok külföldi bevezetésével foglalkozott. 1978-ban átkérte magát a BRED nagy vállalatokkal foglalkozó részlegére, ahol másfél évtizeden át bankárként dolgozhatott. Munkája mellett aktív szerepet vállalt különféle társadalmi szervezetekben. Az English Speaking Union franciaországi, később anjou-i szervezetének megalapítója. Nyugdíjba vonulása után 1990-ben feleségével Párizsból St-Clément-des-Levées-be (Anjou) költöztek. Anjou-magyar kulturális ill. testvérvárosi kapcsolatok kiépítésével próbálkozott amellett, hogy feleségével tevékenyen részt vesznek karitatív és hagyományápoló kezdeményezésekben.
