Szalmában zakatolva

Elérhető: English | Magyar

1948 szeptemberében Ordódy Bálint féltestvérével és sógorával másodszorra is megpróbálta, hogy Sopron közelében átjusson a magyar-osztrák határon. A családi ingatlantársaságot 1947-ben államosították, édesapja a szovjet hatóságok zaklatásai elől már egy évvel korábban Svájcba emigrált. Édesanyját nem sokkal korábban a Párizsba visszarendelt francia követ szöktette ki az országból, de még indulása előtt megbeszélték, hogy lánya és fia hamarosan követik és Franciaországban próbálnak majd együtt új életet kezdeni. Budapestről vonattal jutottak Sopronba. Ordódy Bálint és sógora egy sarkon álldogált, készültek az embercsempészekhez, amikor egy járőr tűnt fel az utcán. Bálint odasúgta a sógorának: ’meg se moccanj!’ ”Tíz centiméterrel előttünk állt meg a négy katona. Nyilván látták, hogy nem vagyunk soproniak, és farkasszemet néztünk egymással. Szobrokká, márványszobrokká váltunk!” A parancsnok ’jobbra át’-ot rendelt és elvonultak. Az embercsempészek megszervezték, hogy a vasutasok éjszaka felültetik őket egy tehervonatra, amelyik átmegy az osztrák területre, majd onnan vissza Sopronba. A vonatot indulás előtt átnézték, de ők a szalmában kuporogtak. „Meg volt beszélve a vasutasokkal, hogy amikor egy osztrák sávon átérünk, akkor ott nagyon lelassít a vonat. Ott ugrottunk le a vonatról!” Onnan gyalog mentek tovább a földeken keresztül. Már építették az őrtornyokat, de a vasfüggöny még nem volt kiépítve. Néhány kilométert mentek, közben pirkadni kezdett. „Már teljesen az osztrák oldalon voltunk, de szovjet zónában!” Tartottak a szovjet járőröktől. Elhaladtak egy temető mellett, aztán megállt egy teherautó és felvette őket. Bécs belvárosában találkoztak a szüleikkel. Az amerikai szektorba mentek, onnan Salzburgba, de mivel nem voltak irataik még onnan is csak szökve jutottak át Franciaországba.

Galéria (7)

Hodnocení

Hodnotilo 0 lidí

Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!

Útvonalak

Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.

Csatolja a felhasználó útvonalához!

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások.

Hozzászólás beírása

Ordódy Bálint

Ordódy Bálint 1931. február 13-án született Budapesten. Földbirtokos családból származó édesapja, dr. Ordódy Béla házassága révén a budapesti ingatlanokat kezelő – többek között a Duna parti Palatinus házakat is építtető – Palatinus Részvénytársaság vezérigazgatója lett. Ordódy Bálint magántanuló volt, majd a Piarista Gimnáziumban tanult. Édesapját a második világháború után többször letartóztatták az országot megszálló szovjet erők. Végül sikerült útlevelet kapnia és Svájcba távozhatott 1947-ben. A család a Palatinus ingatlanjainak államosítása után elvesztette megélhetésének alapját. Édesanyját, Schiffer Erzsébetet, 1948-ban a budapesti francia követ Olivier de Sayve csempészte ki Magyarországról a követség autójával. Ordódy Bálint féltestvérével és sógorával Sopron közelében szökött át egy vasúti szerelvényben 1948 szeptemberében az osztrák-magyar határon. Családjával Párizsban telepedtek le. Szülei ingatlanok felújításával, majd ügynökösködéssel teremtettek szerény egzisztenciát maguknak. Ordódy Bálint 1949-ben érettségizett le az innsbrucki Magyar Reálgimnáziumban. Ezt követően szüleivel átmenetileg Nagy-Britanniába költöztek. A Thomas Cook's-nál dolgozott, mellette egyetemi tanulmányokra készült, megpróbált bekerülni a BBC magyar adásához. Szabad Európa-ösztöndíjat kapott, s ezzel a strassbourgi egyetemen politikatudományt tanult. Miután ösztöndíját sikerült elcserélnie egy francia tanulmányi ösztöndíjra a párizsi Kereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát. Az American Express-nél helyezkedett el. A magyar forradalom kitörésének hírére egy holland évfolyamtársával visszatért Magyarországra, 1956 októberének végén csatlakozott a soproni nemzetőrökhöz. A forradalom leverése után átmenetileg fogolytáborba került Ausztriában. Párizsba visszakerülve önkéntesként tevékenykedett a francia Vörös Keresztnél. 1958 és 1960 között a Pléhgyártók Szindikátusában marketing-feladatokat látott el. 1960-ban házasságot kötött Marthe de Levis de Mirepoix-val, házasságukból két gyermekük, Stanislas és Mariella, született. Különböző cégeknél termékmenedzserként dolgozott rövidebb ideig. Közben többször folyamodott a francia állampolgárságért, de mivel menekültstátusát megszakította azzal, hogy 1956-ban visszautazott Magyarországra, azt végül csak 1968-ban kapta meg. Ezt követően könnyebben kapott munkát. Továbbra is termékmenedzserként próbálkozott több cégnél. Végül a BRED Banque Populaire egyik leányvállalatához a Promexporthoz került 1971-ben. Itt francia vállalatok külföldi bevezetésével foglalkozott. 1978-ban átkérte magát a BRED nagy vállalatokkal foglalkozó részlegére, ahol másfél évtizeden át bankárként dolgozhatott. Munkája mellett aktív szerepet vállalt különféle társadalmi szervezetekben. Az English Speaking Union franciaországi, később anjou-i szervezetének megalapítója. Nyugdíjba vonulása után 1990-ben feleségével Párizsból St-Clément-des-Levées-be (Anjou) költöztek. Anjou-magyar kulturális ill. testvérvárosi kapcsolatok kiépítésével próbálkozott amellett, hogy feleségével tevékenyen részt vesznek karitatív és hagyományápoló kezdeményezésekben.

More info

Sopron

Elérhető: English | Magyar

Sopron – "The Most Loyal Town" Sopron is a city of Hungary, near the Western border of Hungary with Austria, at the foot of the Alps, 60 km from Vienna and 220 km from Budapest. About sixty thousand inhabitants of the city to the bed of the stream Ikva. Sopron is a wine producing region, that is one of the few in Hungary to make both red and white wines. The grapes grown here include Kékfrankos for red wine and Traminer (Gewürztraminer) for white wine. At the time of the Roman Empire, there was a city here called Scarbantia. In 1921, after the Treaty of Trianon decided by referendum to Sopron and the surrounding eight villages (Ágfalva, Balf, Fertőboz Fertõrákos Harka, Kópháza, Nagycenk and Sopronbánfalva) which country (Austria and Hungary) fall. The majority of people decided to Hungary. Since that the city has been called "The Most Loyal City " (Civitas fidelissima ). The offices remained bilingual until 1946 until the expulsion of German mother tongue . In World War II Sopron suffered badly. It was bombed several times. There were many Jewish people living in Sopron before the war. The Nazis and their Hungarian allies sent the Jews of Sopron to death camps and killed nearly all of them, as well as other people who disagreed with Nazi ideas. Sopron, as part of Hungary, was ruled by a Socialist government. At this time many factories were built around Sopron. The Socialist government took away a lot of the freedom that people had. The city of Sopron shows signs of its long history in its buildings. There is also a very old Jewish synagogue. Many old buildings whose architecture are from the 1600s and 1700s and are in the Baroque style which often has a lot of decoration. Stornó House is one of the most well-known buildings, because of its elegant Baroque architecture, its connection with King Matthias and its interesting collection. 1989th August 19, in Sopron there was a big protest against the Socialist government, which was called the Pan-European Picnic. While this was happening more than 800 people who lived in East Germany (which was Socialist) escaped to the West. People who had not been allowed to travel or live in other countries were finally allowed to be free. Hungary is now part of the European Union. Sopron now has trade with other countries, most importantly Austria. There are many German-speaking people who live in Sopron so most street signs are written in both Hungarian and German. Sopron is popular as a holiday place because it is set in beautiful countryside where people like to walk in the hills, enjoying the pure air, the forests and mountain springs. There are many hiking paths and look-out towers. Near to Sopron is Lake Fertő. The Löverek, is a beautiful hilly area south of the city, with forests of spruce, oaks and chestnut trees.