Razzia a vonaton
Vonatra szálltak az embercsempésszel 1956. november 26-án Kapuváron. Nádasy Éva, egy volt katonatiszt felesége az 1956-os magyar forradalom után úgy döntött, hogy tizenéves leányával Mester Katalinnal követik ismerőseik és barátaik példáját, elhagyják Magyarországot, és megpróbálnak kijutni Mester Katalin Egyesült Államokban élő édesapjához. A vonat Balfra ment. „Ott a fele nép, az a határra sietett.” Esteledett. „Villany égett, egy ilyen körte égett, és mi meg ott ültünk.” Szorosan fogták a szatyraikat és csak az embercsempészre figyeltek. Rövid volt az út, mégis végtelennek tűnt a számukra. „Egyszer csak hallottuk, hogy csikorog a kerék, ordibálás.” Az embercsempész egy hirtelen mozdulattal kiütötte a villanyt, Katalinra és édesanyjára kiáltott: ’jöjjenek velem!’ A vonat másik oldalán, ami mellett egy töltés húzódott lelökte őket a csomagjaikkal együtt a kocsiról és maga is utánuk ugrott. „Közben hallottuk, hogy jönnek a katonák föl, akik megállították vonatot! ’Állj!’” A csizmás léptek egyre közeledtek, ott haladtak el a fejük felett. „Ott feküdtünk a földön a töltés mellett, egy kis fás térségben a hóban, és szorítottuk a cuccainkat. Néztük ezt az embert, és tőlünk ennyire, úgy tűnt, mentek el, lámpával keresték, és hajtották vissza az embereket a vonat felé!” Fáztak a fagyos földön. Aztán egy idő után elcsendesedtek a kiáltások, hallották, hogy lomhán ismét elindul a szerelvény. Vártak, felemelték a fejüket, látták a vonat sötét körvonalát távolodni. Megúszták a razziát! Néma sötét vette körül őket. A kísérőjük felállt és azt mondta: ’Most jöjjenek velem!’ A házába vezette pihenni a két nőt. „Egy teljesen lerobbant nyomortanyára vitt minket.”
Hodnocení
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!
Útvonalak
Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.
Hozzászólások
Mester Katalin
Mester Katalin, leánykori nevén Nádasy Katalin, 1944. január 28-án született Budapesten. Anyai ágon egy tehetős vállalkozó családba született, apai ágon felmenői birtokosok-tisztviselők voltak. Édesapja Nádasy Gyula lovas katonatisztként szolgált, a második világháborúban megjárta a keleti frontot. Édesanyja még a magyar főváros 1945 téli ostroma elől Bajorországba menekült újszülött gyermekével. Édesapja csapataival nyugatra vonult vissza, itt esett hadifogságba. A háború befejeződése után édesanyja visszatért gyermekével a család kőbányai házába. Édesapja kiszabadulva a fogságból szintén visszatért Magyarországra, de már mint katonatiszt nem folytathatta a pályafutását. A Benes Vince Vegyi Cikkek Gyárát irányította. 1948-ban a kommunista állambiztonság, mint volt katonatisztet, megpróbálta ügynöknek beszervezni. Ekkor az ország végleges elhagyása mellett döntött. A Fertő-tavon át sikerült is elmenekülnie. Előbb Frankfurtban telepedett le a testvérénél, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki. A Benes Vince Vegyi Cikkek Gyárának, valamint a családi ingatlanoknak az államosítása után a család elveszítette megélhetésének alapját. Édesanyja is a családi ház eladására kényszerült. Az apai nagyszülőkhöz költöztek, akiknek polgári lakását társbérletté osztották fel a kommunista rendszerben. Édesanyja gépírónőnek tanult, majd műszaki rajzoló lett, de mint katonatiszt és disszidens felesége, újból és újból elveszítette munkáját. Végül a VIFOGY-nál helyezkedett el munkásként. Mester Katalin kisgyermekkorát az apai nagyapa Nádasy Dezső társaságában töltötte, miközben a Dózsa György útra járt általános iskolába, ahova a környék kommunista kádereinek gyermekei is. A nagyapja halála után édesanyja elvált, majd férjhez ment Spett Béla ügyvédhez. A család hamarosan egy budai lakásba költözött, és Mester Katalin is egy budai iskolában folytathatta tanulmányait. A család az 1956-os forradalmat a szovjetek felvonulási útjába eső Déli Pályaudvarhoz közeli lakásukban élte át. A forradalmat követően édesanyja baráti köréből többek emigráltak, édesanyja is úgy döntött, hogy elhagyja az országot. Kapuvárra utaztak, ahol a családi ismerősök segítségével találtak egy embercsempészt. Kísérőjükkel vonatra szálltak, ahonnan azonban Balf határában a razzia miatt le kellett ugraniuk. A töltéshez lapulva várták meg, hogy a vonat a visszaterelt menekülőkkel továbbhajtson. Az embercsempész viskójában pihenhették ki magukat, majd a tarlón át a határ felé indultak. Kísérőjük még a határ előtt visszafordult, nem vállalta a további kockázatot, magára hagyta a két nőt. Egyedül mentek tovább. Az édesanya fennakadt az addigra már szétvágott szögesdrót akadályon. Katalin kiszabadított őt, és továbbmentek a senki földjén. Tudták, hogy egy kivilágított templomtorony felé kell menniük, de mivel a táj dombos volt, céljukat időről-időre szem elől tévesztették. Váratlanul egy csermely is az útjukat keresztezte, átgázoltak rajta a csomagjaikkal. Hajnalodott már, amikor trágyaszagot éreztek, és megértették, hogy megérkeztek. Sikeresen átjutottak Deutschkreutzba. Bécsből felvették a kapcsolatot Mester Katalin édesapjával, aki vállalta a befogadásukat. 1956 karácsonyán Buffalo New Jersey-ben egyesült a Nádasy-család. Édesanyjával is Buffalóban telepedtek le. Mester Katalin itt végezte iskoláit. Első házasságából egy leánya született. Második férjével, Mester Zoltánnal, az egykori államtitkár Mester Miklós vegyészdoktor fiával Kaliforniában élnek.
