Szombathely
Szombathely, Magyarország
  • Történet
  • Hely

Telt ház a szállodában

Elérhető: English | Magyar

1957 telén a pusztaszabolcsi vasúti söntésben futott össze Gúth Zoltán néhány fiatallal. Kissé ittasak voltak, arról beszélgettek, hogy s mint lesz a határnál. Kalandvágyból melléjük szegődött kísérőnek: „Idefigyeljetek! Én eléggé ismerem a határrészt meg tudok oroszul is, úgyhogy bármi történik, mehetünk, – nekem a személyazonossági, az nálam volt, benne a pecsét, a szovjet pecsét – A szovjeteknek dolgozok!” Még aznap délután Szombathelyre utaztak. Éjszaka nem akartak nekivágni a határnak. Szállodába mentek, ami zsúfolásig tele volt. Két katonatiszt mellé tudták csak beszállásolni őket, két ember egy ágyon, meg pótágyakon szükségmegoldásképpen. Leugrottak az étterembe, ahol nagy nyüzsgés fogadta őket. Megtudták, vonat „minden nap kétszer is megy” a határra, mások, gyerekekkel a teherautót várták éjfélre. „Sok pénzt kértek volna, fejenként ezer forintot. Akkor az pénz volt, volt, aki csak 2–300-at kapott egy hónapban. Úgy vitték át az embereket kocsival a határon, nem volt ott olyan szigorú ellenőrzés.” Az estét iszogatással töltötték, majd felmentek lefeküdtek. „Fölébredek, a katonák nincsenek ott, elmentek, de nézem a párnát, megemelem, egyik a pisztolyát bedugta a párna alá, és ott hagyta. Ők akkor éjjel az egyik autóval szintén elmentek.” ’Ó, ezt vigyük magunkkal!’ – kiáltott az egyik fiú. Gúth lebeszélte mondván, ha elkapják a határon, legfeljebb visszakísérik, de ha „megfognak, és pisztolyt találnak nálad, akkor neked véged van, mert akkor biztos, hogy elvisznek”. „Meg hát mindenki vitt magával italt, azok (a szovjetek) meg ittak, mint a gödény. Szóval akkor ilyen volt a határon a helyzet.” Kimentek az állomásra és jegyet váltottak Kőszeg felé.

Hodnocení


Hodnotilo 0 lidí
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit! 

Útvonalak

Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások.

Gúth Zoltán

Gúth Zoltán

Gúth Zoltán 1929. november 1-jén született Maglódon. Apja felsőkereskedelmit végzett, anyja titkárnő volt. Édesanyja korán meghalt, apja újranősült. Az elemi és a polgári iskola elvégzése után kereskedelmi iskolába járt, azt azonban már nem fejezte be. A második világháború végén mozgósították, légvédelmisként szolgált. 1948-ban Szibériába került kényszermunkára, miután tiltott határátlépést követett el. Két évet töltött a gulágon, majd négy és fél évet száműzetésben. Szibériában házasságot kötött, két gyereke született, családja hazatérése után követte őt Magyarországra. Munka közbeni lázításért négy hónap börtönbüntetésre ítélték. Különféle építkezéseken dolgozott festőként, majd ugyancsak festőként a hajmáskéri szovjet laktanyában alkalmazták. A forradalom idején részt vett a felkelők oldalán a harcokban. Családja 1956 után visszatért a Szovjetunióba. A forradalom után öccse Jugoszlávia felé elhagyta az országot. 1957 elején az ország elhagyására készülő fiatalokkal futott össze. Ajánlkozott, hogy elkíséri őket, segít nekik. Vonattal jutottak le a határ közelébe, majd a vonatról leugráló többi menekülttel együtt pár kilométert megtéve Bozsok közelében mentek át a határon. Gúth Zoltán Ausztriából szinte azonnal visszafordult, a családját akarta követni a Szovjetunióba. Kétszer kísérelt meg határátlépést a Szovjetunióba, mindkétszer elfogták, és elítélték. Szabadulása után Borsod megyét jelölték ki számára lakhelyként, Tiszaszederkényben (később Leninváros majd Tiszaújváros) telepedett le. Szovjet feleségétől elvált, újranősült, második házasságából három gyermeke született. Festőként dolgozott a városban, ill. szerte az országban. 1989-ben nyugdíjba vonult. Az elszenvedett sérelmekért kárpótlásban részesült.

Szombathely

Elérhető: English | Magyar

Az osztrák határhoz közel fekvő Szombathely Magyarország 10. legnagyobb városa. A legrégebbi magyar város, hiszen a római kori Savaria helyén épült. A 19. század végétől fontos vasúti csomópontnak számított. A 20. század elejei jelentős fejlődés ellenére, amikor is megnégyszereződött a város lakossága és felépültek a város arculatát meghatározó középületek, az első világháborút követő Trianoni békeszerződés területi rendelkezései miatt Szombathely elvesztette központi jelentőségét Nyugat-Magyarországon. A város a perifériára szorult, a határ vonalát Szombathelytől mintegy 10 km-re húzták meg. A két világháború között főként a város kulturális élete gazdagodott, iskolák nyíltak és itt épült fel Nyugat-Magyarország legmodernebb kórháza. A város több ezres zsidó közösségét 1944 nyarán Auschwitzba deportálták. A második világháború vége felé a város infrastruktúrájának köszönhetően (vasút, reptér, laktanyák) harcászatilag felértékelődött, a német és magyar erők visszavonulási útvonalának egyik központja lett. Ezért számos, súlyos légitámadás érte az amerikai és brit légierő részéről. A világháború után a város tovább nőtt, magába olvasztotta a környező falvakat. A hetvenes évek iparosítása számos új iparág telepedett meg a környéken. Modernizálták a várost, az elhagyott zsinagógát koncertteremként hasznosították. A Fő teret már a 21. század elején az Európai Unió támogatásával építették újjá.

Szombathely

Ezen a helyen

Tea a barakkban statárium idején

Tea a barakkban statárium idején

Ivánfi Jenő
Telt ház a szállodában

Telt ház a szállodában

Gúth Zoltán
Adja meg e-mailcímét és jelszavát!
Elfelejtett jelszó
Jelszóváltás