Telt ház a szállodában
1957 telén a pusztaszabolcsi vasúti söntésben futott össze Gúth Zoltán néhány fiatallal. Kissé ittasak voltak, arról beszélgettek, hogy s mint lesz a határnál. Kalandvágyból melléjük szegődött kísérőnek: „Idefigyeljetek! Én eléggé ismerem a határrészt meg tudok oroszul is, úgyhogy bármi történik, mehetünk, – nekem a személyazonossági, az nálam volt, benne a pecsét, a szovjet pecsét – A szovjeteknek dolgozok!” Még aznap délután Szombathelyre utaztak. Éjszaka nem akartak nekivágni a határnak. Szállodába mentek, ami zsúfolásig tele volt. Két katonatiszt mellé tudták csak beszállásolni őket, két ember egy ágyon, meg pótágyakon szükségmegoldásképpen. Leugrottak az étterembe, ahol nagy nyüzsgés fogadta őket. Megtudták, vonat „minden nap kétszer is megy” a határra, mások, gyerekekkel a teherautót várták éjfélre. „Sok pénzt kértek volna, fejenként ezer forintot. Akkor az pénz volt, volt, aki csak 2–300-at kapott egy hónapban. Úgy vitték át az embereket kocsival a határon, nem volt ott olyan szigorú ellenőrzés.” Az estét iszogatással töltötték, majd felmentek lefeküdtek. „Fölébredek, a katonák nincsenek ott, elmentek, de nézem a párnát, megemelem, egyik a pisztolyát bedugta a párna alá, és ott hagyta. Ők akkor éjjel az egyik autóval szintén elmentek.” ’Ó, ezt vigyük magunkkal!’ – kiáltott az egyik fiú. Gúth lebeszélte mondván, ha elkapják a határon, legfeljebb visszakísérik, de ha „megfognak, és pisztolyt találnak nálad, akkor neked véged van, mert akkor biztos, hogy elvisznek”. „Meg hát mindenki vitt magával italt, azok (a szovjetek) meg ittak, mint a gödény. Szóval akkor ilyen volt a határon a helyzet.” Kimentek az állomásra és jegyet váltottak Kőszeg felé.
Hodnocení
Hodnotilo 0 lidí
Útvonalak
Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások.
