Telt ház a szállodában

Available in: English | Magyar

1957 telén a pusztaszabolcsi vasúti söntésben futott össze Gúth Zoltán néhány fiatallal. Kissé ittasak voltak, arról beszélgettek, hogy s mint lesz a határnál. Kalandvágyból melléjük szegődött kísérőnek: „Idefigyeljetek! Én eléggé ismerem a határrészt meg tudok oroszul is, úgyhogy bármi történik, mehetünk, – nekem a személyazonossági, az nálam volt, benne a pecsét, a szovjet pecsét – A szovjeteknek dolgozok!” Még aznap délután Szombathelyre utaztak. Éjszaka nem akartak nekivágni a határnak. Szállodába mentek, ami zsúfolásig tele volt. Két katonatiszt mellé tudták csak beszállásolni őket, két ember egy ágyon, meg pótágyakon szükségmegoldásképpen. Leugrottak az étterembe, ahol nagy nyüzsgés fogadta őket. Megtudták, vonat „minden nap kétszer is megy” a határra, mások, gyerekekkel a teherautót várták éjfélre. „Sok pénzt kértek volna, fejenként ezer forintot. Akkor az pénz volt, volt, aki csak 2–300-at kapott egy hónapban. Úgy vitték át az embereket kocsival a határon, nem volt ott olyan szigorú ellenőrzés.” Az estét iszogatással töltötték, majd felmentek lefeküdtek. „Fölébredek, a katonák nincsenek ott, elmentek, de nézem a párnát, megemelem, egyik a pisztolyát bedugta a párna alá, és ott hagyta. Ők akkor éjjel az egyik autóval szintén elmentek.” ’Ó, ezt vigyük magunkkal!’ – kiáltott az egyik fiú. Gúth lebeszélte mondván, ha elkapják a határon, legfeljebb visszakísérik, de ha „megfognak, és pisztolyt találnak nálad, akkor neked véged van, mert akkor biztos, hogy elvisznek”. „Meg hát mindenki vitt magával italt, azok (a szovjetek) meg ittak, mint a gödény. Szóval akkor ilyen volt a határon a helyzet.” Kimentek az állomásra és jegyet váltottak Kőszeg felé.

Gallery (11)

Hodnocení

Hodnotilo 0 lidí

Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!

Routes

Not a part of any route.

Add to user route

Comments

No comments yet.

Insert comment

Gúth Zoltán

Gúth Zoltán 1929. november 1-jén született Maglódon. Apja felsőkereskedelmit végzett, anyja titkárnő volt. Édesanyja korán meghalt, apja újranősült. Az elemi és a polgári iskola elvégzése után kereskedelmi iskolába járt, azt azonban már nem fejezte be. A második világháború végén mozgósították, légvédelmisként szolgált. 1948-ban Szibériába került kényszermunkára, miután tiltott határátlépést követett el. Két évet töltött a gulágon, majd négy és fél évet száműzetésben. Szibériában házasságot kötött, két gyereke született, családja hazatérése után követte őt Magyarországra. Munka közbeni lázításért négy hónap börtönbüntetésre ítélték. Különféle építkezéseken dolgozott festőként, majd ugyancsak festőként a hajmáskéri szovjet laktanyában alkalmazták. A forradalom idején részt vett a felkelők oldalán a harcokban. Családja 1956 után visszatért a Szovjetunióba. A forradalom után öccse Jugoszlávia felé elhagyta az országot. 1957 elején az ország elhagyására készülő fiatalokkal futott össze. Ajánlkozott, hogy elkíséri őket, segít nekik. Vonattal jutottak le a határ közelébe, majd a vonatról leugráló többi menekülttel együtt pár kilométert megtéve Bozsok közelében mentek át a határon. Gúth Zoltán Ausztriából szinte azonnal visszafordult, a családját akarta követni a Szovjetunióba. Kétszer kísérelt meg határátlépést a Szovjetunióba, mindkétszer elfogták, és elítélték. Szabadulása után Borsod megyét jelölték ki számára lakhelyként, Tiszaszederkényben (később Leninváros majd Tiszaújváros) telepedett le. Szovjet feleségétől elvált, újranősült, második házasságából három gyermeke született. Festőként dolgozott a városban, ill. szerte az országban. 1989-ben nyugdíjba vonult. Az elszenvedett sérelmekért kárpótlásban részesült.

More info

Szombathely

Available in: English | Magyar

Szombathely, which is the 10th biggest city of Hungary, is only few kilometers away of the frontier between Hungary and Austria. It is considered to be the oldest town in Hungary since it was built on the ruins of Roman Savaria. It has been an important railway junction since the end of the 19th century. Despite its rapid development at the beginning of the 20th century when the number of its inhabitants became four times larger and the most significant public buildings of the city center were built, Szombathely lost its importance in Western Hungary after the territorial losses decided by the Treaty of Trianon after WWI. Szombathely was pushed to the periphery of the country the borderline lying merely at a distance of 10 kilometers. Between the two world wars mostly the cultural life of the city progressed, new schools were founded, and the most modern hospital of Western Hungary was built here. In the summer of 1944 the Jewish community of some thousands inhabitants was deported to Auschwitz. Szombathely due to its geographical position and to its rich infrastructure, (railways, airport, barracks), became as important place from a military viewpoint at the end of WWI. It was one of the main centres of logistics for the Nazi and Hungarian forces in retreat. Thus it was the aim of heavy attacks by the part of the American and British air forces. After WWII the city grew further, it absorbed the nearby villages. New industries settled in the region during the campaign of industrialization of the seventies. The city life was modernized, among others the old synagogue was transformed to be a concert hall. The main square of the city was rebuilt at the very beginning of the 21th century with the help of European funds.

On this place

Tea in time of martial law

Jenő Ivánfi

The hotel was packed

Zoltán Gúth