Autók között cikázva
Gugler Annamáriát és néhány éves kislányát egy magyar kollégája vitte el a hegyeshalmi határátkelőig 1989-ben. „Figyelj ide! Ha sikerül, akkor állj meg a két határ között, mert ott nagy forgalom van – szólt a barátjához – én átmegyek gyalog. Ha sikerül, ennyi és ennyi ideig várjál!” A magyar állampolgárok világútlevelükkel 1989-ben már szabadon utazhattak, Gugler Annamária azonban erdélyi magyarként román állampolgár volt. Magyarországon csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel lakhatott és dolgozhatott. Magyar állampolgárság nélkül nem voltak egzisztenciális perspektívái, és bántotta, hogy sokszor „lerománozták”. Ezért szerettek volna férjével Ausztriába távozni. Többször próbálkoztak átjutni a határon vonaton és közúton is, de román útlevelük szemet szúrt a határőröknek. Legutoljára már csak Annamária és a kislánya mentek. Hegyeshalomnál kiszállt az autóból, „én mondtam, hogy nálam ne legyen semmi, akármi történik, nálam semmi pénz, semmi ne legyen. Egyetlen egy reklámszatyorral, a gyereknek volt egy rend ruhája, volt egy kis ennivalónk, semmi több.” Elindultak a várakozó autók között cikázva. „Egy határőr, azt tudom, hogy észrevett és elindult felénk, de valaki megszólította, és akkor mi gyorsan beszaladtunk, így, ahogy van, a két határ között volt a vécé meg a kávézó, akkor gyorsan oda beszaladtuk, a vécére. Ott ültem egy fél óráig.” Amikor kijöttek, kérték az útlevelüket. „Nekem a román útlevelemen egy olyan borító volt, ami a magyar útlevélnek a mása. Így felmutattam, és nem nézték meg. Annyi szerencsém volt, mert ha kinyitja, akkor román útlevél volt benne.” Ezt követően rezzenéstelenül átgyalogoltak Ausztriába. Az autó magyar sofőrjével még várta őket a túloldalon. A traiskircheni menekülttáborba hajtottak egyenesen.
Hodnocení
Hodnotilo 0 lidí
Routes
Not a part of any route.
Comments
No comments yet.
