Személyivel kapáltunk
Schlaffer Ferenc a határsávba eső Pornóapátiban született, a faluban élt addig, amíg nagykorú nem lett 1968-ban, és több más falubelije példáját követve át nem „ugrott” a falu mellett húzódó határ másik oldalára, Deutsch Schützenbe. Mint helybeli lakos, jól ismerte a határvédelem felépítését és gyenge pontjait. Pornóapátiban „drótkerítések között lakott az egész falu lakossága”. Drótkerítés választotta el a falut Ausztriától, de a komolyabb határvédelem, az elektromos zár a település keleti oldalán húzódott, s „nyugat felé érkező különálló magyarok ellen védte” Pornót. Már a közeli város vasútállomásán, Szombathelyen is, sűrűn igazoltatták az utazókat. Azt ellenőrizték, kinek hányas számú a személyigazolványa. „Pornóapáti, az az egyesben volt benn, akkor Szombathely vagy Nárai az a kettest kapta, akkor minél távolabb volt a határtól, annál másabb számot kapott a személyi igazolványa.” A határsávba való beutazást a Belügyminisztériumnál kellett kérvényezni, s a kérvényezők személyét, indokait, majd a határsávban való tartózkodásukat az államvédelem szigorúan ellenőrizte. „A pornói lakosságnak is kötelessége volt a személyi igazolványt, az 500 méteres engedélyét mindenhova magával vinni a faluba vagy, ha kimentél a mezőre kapálni vagy valami, annak mindig a zsebedben kellett lenni vagy a táskádban, hogy fel tudd mutatni és tudd magadat igazolni, hogy te helybeli lakos vagy.” Az ellenőrzés oka az volt, hogy a tényleges határon, szemben a vasfüggöny vonalának más szakaszaival, nem tudtak komoly védelmi vonalat kialakítani, aknákat telepíteni például, mivel a lakott települések olyan közel feküdtek egymáshoz, hogy nagy volt a véletlen balesetek kockázata.
Hodnocení
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!
Útvonalak
Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.
Hozzászólások
Schlaffer Ferenc
Schlaffer Ferenc 1950-ben született az osztrák-magyar határtól pár méternyire levő Pornóapátin. A falu többségében németek lakta volt, a család is német származású, még otthon is a német nyelvet használták sokáig. A családi parasztgazdaság nyújtott megélhetést számukra. Anyja, Éder Anna a háztartást vezette, az otthoni gazdaságban, majd a téeszben dolgozott. Apja, Schlaffer János egy ideig magángazdálkodóként dolgozott, majd az erdőgazdaságnál kapott munkát. A család a háborús bűnösnek tartott német kisebbséget ért sérelmek és a szegénység miatt többször is fontolgatta, hogy elhagyja az országot. Schlaffer Ferenc Pornóapátiban és a közeli Felsőcsatáron végezte az általános iskolát, annak elvégzése után pedig a közeli Szombathely szakmunkásképzőjében, tetőfedőnek tanult tovább. A szakiskolát 1968-ban végezte el, utána a szombathelyi Vasépnél kezdett el dolgozni. Néhány hónapnyi munka után – pár nap telt el a tizennyolcadik születésnapja óta – hazament a munkából, odaadta az édesanyjának a fizetését, majd elment a pár száz méterre lévő határhoz, és azon átmászva elhagyta az országot. Átugrott Deutsch Schützenbe (Németlövő). Eisenbergben (Csejke) jelentkezett az ott lévő osztrák határőrházban, a következő nap pedig Traiskirchenbe (Doborján), a menekülttáborba került. Először az Egyesült Államokba szeretett volna menni, azonban meggondolta magát és maradt. E miatt négy évre kitiltották az országból, de végül is nem kellett elhagynia Ausztriát. Traiskircehnben lakott, onnan járt be Bécsbe dolgozni, majd egy idő után Bécsbe is költözött. 1980-ban szerzett osztrák állampolgárságot, ekkor látogatott haza Magyarországra először a disszidálása óta. Feleségül vett egy osztrák nőt, de elváltak, majd élettársi viszonyban élt egy másik osztrák nővel, akitől gyereke is született. Lánya, Natalia 2005-ben meghalt. 1989-ben újra megházasodott, felesége szombathelyi származású, Gunyhó Erzsébetnek hívják, Ausztriában dolgozik ápólóként. Kétlaki életet élnek, Bécsben egy bérleményük, Szombathelyen egy családi házuk van. Jelenleg nyugdíjas.
