Az első szökés: a Duna átúszása
Deres Lászlót évek óta foglalkoztatta, hogy elmenjen Magyarországról, hogy szabad világban élhessen. Mivel származása miatt útlevelet nem kapott, disszidálni kényszerült. 1974 augusztusában aprólékosan megtervezte a szökést, majd Mohácsnál egyik barátjával átúszott a Dunán. Felesége a Duna túlsó oldalán Batinán várta. „Lementünk a Duna-partra. Amikor besötétedett, egy kihalt részen gyorsan levetkőztünk, a zsákba bele a ruhát, és akkor be a vízbe! És akkor ott csurogtunk a Dunán, még viccelődtünk is. Egy helyen megvilágították a folyót keresztben, de pillanatok alatt átúsztunk azon a részen, és akkor már sötétben voltunk. Most már nem lehet baj, csak idő kérdése, hogy kiérjünk. Körülbelül öt órát voltunk a vízben. Szerencsére akkor épp nem volt semmi forgalom. Kimásztunk a túlsó partra. De volt egy kis malőröm, mert annyira kiszívott a víz, hogy megszédültem, és leejtettem a tárcámat, és benne volt irat, meg némi pénz. Alig találtam meg! […] Végül meglett minden, és akkor mentünk a Duna mellett, elmentünk körülbelül egy fél órát, és kiértünk egy műútra. Volt ott valami épület, és néztem a fölírást: ulice. „Helyben vagyunk! Ez már nem Magyarország!” És akkor elmentünk jobbra, tényleg ott volt egy nagy fény, ott várt a Trabantban a feleségem!” A jugoszláv-olasz határig jutottak el, de onnan kimerültség miatt visszafordultak, és ő a Letenyénél átúszta a Murát, de most Jugoszláviából Magyarországra.
Hodnocení
Abyste mohli hodnotit musíte se přihlásit!
Útvonalak
Még nem tartozik egyetlen útvonalhoz sem.
Hozzászólások
Deres László, menekülés a Dunán át
Deres László 1948-ban született Somogy megyében, Göllén. Nagyszülei gazdálkodók voltak, a rákosi-rendszerben kuláknak minősítették őket. Apja Komlón bányászként dolgozott. László Dombóváron járt gimnáziumba, az ÁVH többször ellenőrizte. 1966-ban érettségizett. Baján vízügyi felsőfokú technikumban folytatta a tanulmányait, de fél év elteltével otthagyta az iskolát. 1967-től Taszáron sorkatona volt, gépkocsivezetőként dolgozott. Majd Komlóra költözött, volt bányász, gépkocsivezető. 1974 augusztusában barátjával disszidált, Mohácsnál átúszták a Dunát. Várandós feleségével eljutottak a jugoszláv-olasz határra, de a kimerültségtől elcsigázottan visszafordultak. Autóstoppal mentek Letenyéig, ahol a felesége útlevéllel ment át, ő pedig átúszott a Murán. Letartóztatták, nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1975 augusztusában újból disszidált, Heresznyénél átúszott a Dráván. Olaszországban, Latinában menekülttáborban volt. 1976 januárjában megérkezett Amerikába, de honvágya volt, ezért haza akart jönni. 1977-ben Rómába repült, majd Jugoszlávián keresztül elindult Magyarországra, letartóztatták, és átadták a magyar hatóságoknak. Katonai titok megsértéséért és tiltott határátlépésért két év négy hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után gépjárművezető volt Komlón, önhibáján kívül elütött egy részeg embert, aki később belehalt sérüléseibe. Letartóztatták, 9 hónapig volt börtönben. Szabadulása után bányában dolgozott, majd 1988 és 1990 között taxizott, majd teherautóval fuvarozott, buszsofőr volt. 2010-ben nyugdíjba ment.
