Már szedték le az embereket
„Menjünk! Hát legföljebb visszajövünk! Nagyobb baj nem lesz, legfeljebb visszajövünk!” – mondogatta Gyenes Zsuzsanna a forradalom leverése után, és többször nekivágott, hogy elhagyja az országot. Édesapját és sógorát akkorra már letartóztatták, származása miatt a kommunista párt uralta országban sem neki, sem férjének nem voltak lehetőségei. Ismerősei, családtagjai közül mások is elmentek. Először az unokatestvérével indult útnak Győr irányába, pontosan arra, amerre a második világháború végén is menekült nagyanyjával a szovjet csapatok előrenyomulása elől. „Az unokatestvérem férjének egy barátja Győrben kijött elénk, és azt mondta, hogy ’már szedik le a vonatról az ÁVO-sok az embereket!’ Énnekem inamba szállt a bátorságom, és még valakivel, nem is tudom, valami közös rokonnal leszálltunk, és visszajöttünk Pestre.” Pár héttel később újrapróbálkozott, ezúttal férjével és egy újságíró barátjukkal. Vonattal ismét csak Győrig utaztak. Az ellenőrzést elkerülendő „megint leszálltunk Győrben, de nem azért szálltunk le Győrben, hogy visszajöjjünk, hanem azért, hogy gyalog kimenjünk a határig. Elindultunk torony iránt a határ felé. Elég messze volt. Belekeveredtünk a Hanságba, a Hanság-mocsárba, úgyhogy elég sok ilyen latyakon keresztül gyalogoltunk.” Nem vittek magukkal semmit. Arra számítottak, hogy Ausztriában férjének egykori főnöke majd megélhetést biztosít számukra a bőrgyárban, ahol dolgozott. December vége volt, korán sötétedett. Estére egy állami gazdaságba értek, ahol az istállókban már sok menekült várta, hogy továbbmehessen.
Hodnocení
Hodnotilo 0 lidí
Routes
Not a part of any route.
Comments
No comments yet.
